A Pannon Borrégió területén a szőlőművelés és borkészítés hagyományai a római korig vezethetők vissza. Számtalan emlék tanúskodik arról, hogy a borvidékeken már ekkor voltak szőlőültetvények. Az idővel visszaszoruló borkészítésnek a nagy lendületet azonban a török hódoltság ideje hozta meg. A déli országrész ugyanis a török uralom alatt viszonylag nyugodt fejlődésnek indulhatott, és ez alól a szőlőtermesztés sem volt kivétel. Annak ellenére, hogy a mohamedánoknak vallásuk tiltotta a borok élvezetét, a jelentős kereskedelmi haszonról és gazdasági előnyökről nem kellett lemondaniuk. Számtalan tehetős török tartott fenn pincészetet, és ez sok magyar bortermelőnek jelentett megélhetést a borkészítés. A szőlőtermesztés felvirágzásának részét képezte új fajták elterjedése is. Egyrészt a háborúk előtt a török hadak elől menekülők, később pedig maguk a törökök hoztak be az országrészbe úgy szőlőfajtákat és technológiákat.

A török hódoltság után szerencsére nem csökkent a szőlő és a bor megbecsülése, egyre többen telepítettek ültetvényeket, vezettek be új módszereket, vagy éppen szabályozták a borkészítést. A 19. század végére a kontinens több országába eljutottak az országrész borai, míg a virágkornak a fioxéria-vész, a gyökértetű megjelenése vet véget - az újvilágból érkező szőlőbetegség elképzelhetetlen mértékben, néhol a szőlő 80 %-át kipusztítja. A talpra állás fájdalmasan és lassan történik, lényegében minden ültetvényt a fioxériára rezisztens, újvilági szőlőoltványokra kell felcserélni.

A huszadik században azonban új erőre kapnak a szőlőtermő vidékek, de a folyamatos fejlődésnek a második világháborút követő államosítások vetnek véget. S az ember kártékonyabbnak bizonyul még a szőlőbetegségeknél is, a fejlődés lelkeit képező nagybirtokokat feldarabolják, államosítják, a szőlőültetvények nagy részét kivágják. Módszeresen nyomják el a minőségi szempontok mellett a borkészítés hagyományait, a feldolgozókból szinte kivétel nélkül rossz, olykor hamisított borok kerülnek ki.

A leépülést végül csak a rendszerváltás állítja meg. A privatizálások után, a borvidékek közül elsőként a villányi ébred fel, és indul el nagy sebességgel a fejlődés útján, visszaszerezve a nemzetközi hírnevét. Kevéssel utána követi a többi borvidék is, de ez a fejlődés, kibontakozás még ma is tartó folyamat. Az átalakulás jelenleg is zajlik, új pincészetek alakulnak, és egykori kicsik erősödnek meg. Erősödik a minőségben gondolkodás, a tömegtermelés helyett egyre inkább a kézműves termékek jelentik a fő profilt.